Úgy látszik, a sors akarata érvényesült ebben a fényes karrierben, hiszen már édesapja is megszállott és tehetséges zenész volt. Idősebb Hans Gansch gazdaember létére ugyan csak hobbiból zenélt, mégis kiválóan trombitált, de szaxofonon és klarinéton is játszott. A kirbergi fúvószenekart vezette (Kirberg kb. 5 km-re van Manktól, a Schagerl cég székhelyétől), szorgalmas zeneszerző volt, sok művét még ma is játsszák. Id. Hans Gansch gyakran zenélt együtt Karl Schagerl-lel, a Schagerl cég alapítójával, a mai cégvezető, ifj. Karl Schagerl édesapjával.

Amikor ifj. Hans Gansch 1953. április 13-án megszületett, nem volt kétséges, hogy apja nyomdokaiba fog lépni. A pályaválasztás során nem hivatásos zenésznek szánták, hanem tejipari szakmunkásnak - mondván, hogy az egy tisztességes szakma -, de muzikalitása és tehetsége már fiatal éveiben megmutatkozott. Természetesen édesapjánál kezdett zenélni, kezdetben furulyán és kisdobon.  Trombita végül is 11 évesen került a kezébe, és apja kezei alatt 19 éves koráig tanulta a szakma csínját-bínját. Virtuozitása már ez idő alatt is kitűnt különböző tánc- és fúvószenekarokban. 20 évesen vonult be az osztrák hadsereg fúvószenekarába, Linzbe. A katonaévek alatt a linzi Bruckner Konzervatóriumban tanult Prof. Veigl-nél. Már egy év múltán tanára mellett 1. trombitásként ült a helyi Brucknerorchester-ben. 3 évig maradt ennél a zenekarnál és tanulmányait a várakozásnak megfelelően kitüntetéssel végezte. 1976-ban került az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekarába ugyancsak szólamvezetőként. 6 évre rá, 1982-ben álma valóra vált, a Bécsi Filharmonikusok tagja lett, ahol 1996-ig dolgozott. 1996-ban a salzburgi Mozarteum professzorává nevezték ki. Időközben szenvedélyének, a kamarazenének is hódol, többek között a Pro Brass, az Austrian Brass Connection, valamint az Art of Brass Vienna soraiban. Emellett a világszerte keresett szólisták közé tartozik ma is.

Hans Ganschnak oroszlánrésze van a Schagerl hangszerek sikerében. A Schagerl cég a hangszerfejlesztésben 1989 óta élvezi a család barátjának számító Hans Gansch támogatását azzal az eredménnyel, hogy időközben világhírű művészek választották ezt a márkát a legnagyobb megelégedésükre. Hans 50. születésnapjára Robert Schagerl (ifj. Karl Schagerl öccse) kifejlesztett egy ún. Gansch-trombitát (Gansch-Horn), amelyhez az ötlet tulajdonképp Hans öccsétől, Thomas Gansch-tól származik.

A Schagerl cég levele Hans Gansch 50. születésnapjára:

"Kedves Hans!

 A Schagerl család és az egész hangszerész kollektíva jó egészséget, munkádhoz sok örömet kíván 50. születésnapod alkalmából.

Több éve segítesz nekünk emberiességeddel, nagy szakértelmeddel hangszereink fejlesztésében. Azt mondják egyre jobbak vagyunk... Ez a pozitív értékelés már-már zavarba ejtő, örömteli aggódással tesszük fel a kérdést: hová vezet ez még?

Tavaly alapítottad meg az ABC-t, melyet nagy sikerrel irányítasz is. Virtuozitásoddal, muzikalitásoddal, csodálatos személyiségeddel öreg és fiatal zenész számára példakép lettél.

Örömmel tekintünk a következő 50 év közös munkája elé."

Az ajándék hangszert és levelet megkapván Hans a következőket írta válaszul:

"Szólistaként és kamarazenészként egyaránt a bécsi trombita (Wienna modell) különösen felhangdús hangját tartom ideálisnak, amellyel a világos és sötét hangszín között könnyedén válthatok. A hangszernek engedelmeskednie kell a gazdájának, és széles hangszínválasztékot kell kínálnia. Mióta a Mozarteumnál tanítok, izgalommal fedezem fel  a tanár-diák viszony változatosságát. Minden tanítványt személyre szabottan kell tanítani, ezáltal megismerni személyiségét, amely mindkét fél számára hasznos. Az én időmben a zenészeknek még nem volt ennyire bizonytalan a helyzetük az álláskeresést illetően. Tanítványaim nagyon keményen dolgoznak, mert tudják, hogy a konkurencia erős, ezért állandóan képzik magukat zeneileg és hangszeresen egyaránt. Manapság a globalizáció világában különösen fontos, hogy megőrizzük kulturális identitásunkat.  

A tanításnak ápolnia kell a hagyományokat, a zenekari kultúra hagyományait is. A világ zenekarai egyre egyformábbak lesznek, s ezért nagyon fontos, hogy a fiatal zenészeknek legyen fogalmuk a tradíciókról. Ez az a tudatformálás, ami a dzsesszmuzsikusoknál is megfigyelhető. Mindez nemcsak arra jó, hogy tudjuk, mit miért teszünk, hanem arra is, hogy legközvetlenebb örökségünket megtartsuk. Ez igen nemes feladat, melyhez elengedhetetlenek a kiváló hangszerészek, akik a zenészek kívánságait formába tudják önteni. Ezért járok szívesen Hozzátok Mankba."